harmincharmadik fejezet
Bár a párizsi út megrázó élmény volt Mia számára, az iszonyatos éjszaka fordulópontot jelentett a kapcsolatukban. Gabe azóta még határozottabban védelmezte, és olyan végtelenül figyelmes és gyöngéd volt vele, mint korábban soha.
Mia szíve repesett. Arról ábrándozott, hogy talán több is lehet kettejük közt, mint az egyezség. Szerelmes volt Gabe-be, minden egyes nappal jobban kötődött hozzá. A szerelem pedig türelmessé tette és reménykedéssel töltötte el.
Csak azt bánta, hogy a kapcsolatukat titokban kell tartaniuk az egész világ, de különösen Jace elől.
Jace észrevette, hogy búslakodik, miután visszatértek Párizsból. Mia utálta, hogy hazudnia kell neki, amikor megkérdezte, mi bántja. Azt füllentette, hogy a gyomrára ment valami, és kimerült a repülés miatti időeltolódástól. Szerencsére Caroline nagyon értett a smink trükkökhöz, és tökéletesen elfedte a véraláfutást, míg el nem tűnt.
Közelgett a hálaadás napja, és Gabe-et a szülei meghívták magukhoz az ünnepre. De amennyire megviselte őt a válásuk, annyira nehezen emésztette meg a kibékülésüket. Bizalmatlanul figyelte az apját, és őrülten féltette az anyját. Még mindig haragudott az apjára, amiért szenvedést okozott neki.
Mia még nem tudta, hogyan tölti majd az ünnepet. Gabe vívódott, hogy elfogadja-e a szülei meghívását, vagy inkább Miával maradjon. De Mia ragaszkodott hozzá, hogy látogassa meg a szüleit. Ügy tervezte, hogy ő ezalatt Jace-szel lesz, már ha a bátyja a városban marad. Ha nem, akkor majd Caróval költi el a hálaadásnapi vacsorát.
– Elkészítetted a prezentációt az ajánlatokról, hogy megvitathassam őket Jace-szel és Ashsel? – kérdezte Gabe az íróasztala mögül.
Mia felpillantott, és látta, hogy Gabe ellágyulva néz rá. Valóban nagyon megváltozott Párizs óta. Sokkal szeretetteljesebb lett. Mia már elhitte, hogy képes lenne viszonozni az érzéseit.
– Most fejeztem be. Kihagytam a helyet az utolsó két 2 ajánlatnak. Majd ezeket is beillesztem, ha beérkeznek – válaszolta.
Gabe helyeslően bólintott.
– A héten eldöntjük, melyiket választjuk. Lehet, hogy karácsony előtt még egyszer vissza kell majd repülnöm Párizsba. Volna kedved eljönni velem?
Ez is újdonság volt. Gabe korábban egyszer sem kérdezte meg, mit szeretne. Csak megmondta, mit vár el tőle, neki pedig nem volt választása.
Most azonban nem követelt tőle semmit. Ugyan érzékeltette vele, hogy ő minek örülne, de sosem döntött helyette.
– Szívesen tölteném Párizsban a karácsonyt! – mondta Mia izgatottan.
Gabe megkönnyebbülten elmosolyodott.
– Akkor megszervezem az utat. Hagyok egy szabadnapot is, hogy megnézhessünk bármit, amit legutóbb kihagytunk.
Ha Mia korábban úgy érezte, hogy Gabe szemérmetlenül elkényezteti, akkor ez már minden határon túlment. A beteljesült álom volt. Gabe a tenyerén hordozta, és azonnal ugrott, hogy teljesítse minden óhaját-sóhaját.
Mia pedig hihetetlenül élvezte a helyzetet. Örült minden lágy érintésnek, minden aggódó pillantásnak, a figyelem legapróbb jelének is.
Gabe mobilja megcsörrent. Mia hamar rájött, hogy az anyja keresi. Megszelídült a hangja, valahányszor vele beszélt. Az utóbbi időben gyakran telefonáltak. Gabe volt az anyja legfőbb érzelmi támasza a kibékülés nehéz és néha fájdalmas folyamata alatt. Mia az órájára pillantott. Az ebédidő rég elmúlt, és Gabe reggel óta megállás nélkül dolgozott. Valószínűleg nem is tervezett ebédszünetet tartani a délutáni megbeszélés előtt.
Úgy döntött, kiszalad valami harapnivalóért kettőjüknek. Felkelt a székből, és felkapta a táskáját. Gabe felnézett, és kérdőn pillantott rá. Ebédért megyek – mondta Mia hangtalanul.
– Hozok neked is valamit.
Gabe bólintott, majd eltartotta a telefont az arcától.
– Vegyél fel valamit! Hűvös van odakint. Havazhat is, vigyázz a járdán!
Mia elmosolyodott. Meghatotta Gabe törődése. Visszament az asztalához, és felvette a vastag kardigánt, amit az irodában tartott, arra az esetre, ha ki kell szaladnia valamiért. Csókod dobott Gabe-nek, akinek ettől ellágyult a tekintete.
Amikor kilépett az épületből, kellemes izgatottság töltötte el. Alig egy hét volt hálaadásig, és a kirakatok már ünnepi hangulatban, égősorokkal feldíszítve pompáztak.
A havazás már a levegőben lógott. Az eget rózsaszín felhők borították, a levegő csípősen nyirkos volt – a tökéletes ünnepi idő. Szinte táncolt a sarokig, ahol gyakran vettek szendvicset Gabe-bel. Imádta az évnek ezt az időszakát. Szerette a telet, és már nagyon várta a karácsonyt.
Összehúzta magán a kardigánját, mikor egy nyirkos fuvallat az arcába csapott. Besietett a szendvicseshez, és elvitelre kért néhány finomságot.
Öt perccel később már zacskókkal a kezében lépett ki az utcára. Az orrára hullott egy esőcsepp. Szaporázta a lépteit, miközben csendesen szitálni kezdett az eső. Nem jutott eszébe, hogy esernyőt is hozzon, hiszen csak pár percre ugrott ki.
Miért nem tudott ez a fránya zápor még öt percet várni, míg visszaér? Lehajtott fejjel igyekezett vissza az irodába, de az épület sarkánál beleütközött valakibe, és kiejtette a kezéből az egyik zacskót. Elnézést kért, és lehajolt, hogy összeszedje, amit elejtett. Remélhetőleg a szendvicsek még egyben voltak. Amikor felegyenesedett, látta, hogy még mindig ott áll vele szemben, akibe beleszaladt.
Összeugrott a gyomra, mikor megpillantotta az arcát. Charles volt az. A férfi, aki bántalmazta Gabe párizsi lakosztályában. Ez nem lehetett véletlen, hiszen épp Gabe irodája előtt futottak össze.
Mia tétován hátralépett, ám ekkor Charles megragadta a karját, elhúzta a gyalogosok útjából és nekinyomta az épület kőfalának. Mia látta, hogy még messze volt a bejárattól. Körülnézett, és azon járt az agya, hogyan menekülhetne el a férfi szorításából.
– Ne érj hozzám! – vágta dühösen Charles képébe.
– Gabe ezért megöl!
Charles erre kajánul elvigyorodott.
– A te kis hisztid miatt Gabe bepöccent, és most ki akar hagyni a párizsi projektből. Csakhogy ha ő nem akar szerződni velem, akkor mások se fognak. Már a zsebemben volt az üzlet, te pedig elcseszted nekem!
– Én csesztem el neked? – kiabált rá Mia.
– Hülye barom! Megütöttél! És még engem hibáztatsz? Mekkora pöcs vagy!
– Kussolj, te kis ribanc! – sziszegte Charles. Még jobban a falhoz nyomta Miát, és erőből megszorította a karját.
– Vedd le a kezed rólam! – figyelmeztette Mia.
– És ne gyere a közelembe többé!
De Charles vasmarokkal, könyörtelenül szorította. Mia tudta, hogy a keze nyoma meg fog látszani. Csak el akart menekülni innen, minél messzebb ettől a seggfejtől. Vissza Gabe-hez, aki mellett biztonságban van, aki nem hagyná, hogy bármi baja essen…
Az eső a homlokáról a szemébe csorgott, amitől pislognia kellett. Dermesztő hideg volt, és egyre jobban vacogott, mert már csatakos volt a haja és átázott a ruhája.
– Van még egy kis megbeszélnivalónk! – mennydörögte Charles.
– Mindent tudni akarok az ajánlatokról! Tudom, hogy hozzáférsz ezekhez. Az egyetlen esélyem, hogy aláígérjek a többieknek,
és akkor a HCM kénytelen lesz
engem választani. Ha vesztek is ezen az üzleten, a jövőben sokszorosan megtérül
majd. Szükségem van erre a megbízásra, te pedig segíteni fogsz abban, hogy
megkapjam! – Elment az elszed! Semmit sem árulok el neked! Gabe ezért megölne, és a bátyám is. Egyiküket sem árulnám el soha, különösen nem egy olyan faszfejnek, mint te! Most pedig tűnj az utamból, vagy sikítani kezdek!
– A helyedben nem tenném – mondta fenyegető hangsúllyal Charles. Elővette a mobilját, és Mia elé tartotta. Mia halkan Felsikoltott, holtra váltan attól, amit látott. Ez nem lehet igaz!
– Úristen… – motyogta Mia. Émelyegni kezdett, annyira sokkolta a látvány. Magát látta a kijelzőn. Megkötözve, meztelenül, amint Gabe előtt térdel és leszopja. Az arca kidudorodott a farkától.
Charles továbbpörgette az albumot. A következő képen is Mia volt, a dohányzóasztalhoz kötözve, csukott szemmel és szájjal, miközben Charles ott áll fölötte, egyik kezével a fejét fogja, a másikkal pedig a szájához nyomja a farkát.
Ez azt jelentette, hogy a másik két férfi közül fotózott valamelyik. Miféle beteg állat képes ilyesmire?
Miának minden erejét össze kellett szednie, hogy legyűrje a hányingerét.
– Te perverz szemétláda! – mondta összeszorított fogakkal. Meg sem kellett kérdeznie, honnan szerezte a képeket. Nyilvánvaló volt, hogy a párizsi lakosztályban készültek. Elborzadt a gondolattól, hogy valaki lefényképezte, és többen is láthatták ezeket a képeket.
– Megmondom, mit fogsz tenni! – közölte Charles. Még jobban megszorította Mia karját, mintha pontosan tudná, mennyire szeretne most elmenekülni.
– Megszerzed nekem az információkat, vagy nyilvánosságra hozom ezeket a képeket. Szerinted mit fog szólni a bátyád, ha tele lesz az internet a kishúgáról készült pornóképekkel? Híres leszel, de kétlem, hogy ennek bármelyikőtök is örülne.
Mia a csontjaiban érezte a hideget, mintha az egész teste jéggé fagyott volna. Némán, elszörnyedve bámult a férfira.
Ez a rohadék képes is lenne megtenni. Látta az eltökéltséget a szemében.
– Te szemétláda! Te tetted ezt velem! És engem akarsz megzsarolni olyan fotókkal, amiken engem zaklatsz?!
– Gondolkodj csak el ezen! Várni fogom a hívásod még a hétvége előtt. Ha nem hívsz, garantálom, hogy a világon mindenki látni fogja ezeket a képeket. Végül elengedte Mia karját, és egy pillanat alatt eltűnt az eső elől rohanó gyalogosok tömegében.
Mia ott állt egy darabig a járdán, bénultan a sokktól. A ruhájából már csavarni lehetett volna a vizet, de ő észre sem vette. Semmi más nem érzett, csak azt, hogy csapdába került.
Ha elárulja Gabe-et, örökre elveszíti a bizalmát. Gondolkodás nélkül megszakítana vele minden kapcsolatot. De ha nem árulja el, nyilvánosságra kerülnek azok a fotók, Jace is látni fogja őket. És mindenki más. Ez tönkretenné Jace és Gabe barátságát, és minden bizonnyal a vállalat végét is jelentené. Gabe-et újra besároznák a váddal, hogy erőszakoskodott egy nővel. Egyszer még talán apró botlás, na de kétszer? Mindenki azt gondolná, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.
Magához szorította az elázott zacskókat, és az irodaház bejárata felé botorkált. A szíve úgy kalapált a pániktól, hogy egy gondolatot sem tudott összerakni magában.
Felment a lifttel, de minden másodperccel egyre erősödött benne a rettegés. Mihez kezdjen most?
Valóban hozzáfért az ajánlatokhoz. Egyszerű lett volna kiadnia az információkat Charlesnak. De semmire se menne vele, mert Gabe egész biztosan akkor sem választaná, ha ő tenné a legjobb ajánlatot. Tehát még ha meg is tenné, amit Charles követel tőle, akkor is felbőszítené, és minden bizonnyal közzé is tenné a fotókat. Akkor mégis mit tegyen? Gabe éppen telefonált, amikor visszaért az irodába. Ahogy meglátta belépni az ajtón, azonnal felpattant a székéből, és aggódva sietett elébe.
– Mi az ördög történt? Bőrig áztál! Nem vittél esernyőt?
Káromkodott, amikor megfogta nedves ruháját, majd elvette tőle a zacskókat, és az asztalra tette.
– Jól vagy? Mi történt? Úgy nézel ki, mint aki kísértetet látott.
– Csak f-fázom – dadogta Mia.
– Elkapott az eső. Nem nagy dolog. Tényleg nem.
– Hiszen te vacogsz! – dörmögött Gabe.
– Gyere, most rögtön hazaviszlek, és átöltözöl száraz ruhába, különben megbetegszel. Mia a fejét rázta. Olyan határozottan tiltakozott, hogy Gabe megrökönyödött.
– Fontos megbeszélésed lesz, amelyről nem hiányozhatsz. Nem kell velem jönnöd.
– Leszarom a megbeszélést! Te sokkal fontosabb vagy.
– Engedd, hogy a sofőröd hazavigyen. Veszek egy forró zuhanyt, és száraz ruhába bújok. Megígérem. Másfél óra múlva vissza is érek. Ezúttal Gabe rázta a fejét.
– Nem kell visszajönnöd. Menj haza, és melegedj meg. Várj meg otthon. Azonnal indulok haza a megbeszélés után.
Mia bólintott. Miután bejött a hidegről az iroda melegébe, reszketett, mint a nyárfalevél. Össze kellett szednie magát, különben Gabe megsejti, hogy baj van. Szélesen elmosolyodott, és a zacskókra mutatott.
– A szendvicsek nem áztak el. Enned kell, Gabe, hisz' egész nap egy falatot se ettél. Gabe megsimogatta az arcát, aztán lehajolt, hogy megcsókolja reszkető ajkát. – Miattam ne aggódj. Vidd haza az ebédedet, és csak pihenj. Nemsokára én is megyek, és majd gondoskodom rólad. Mia szíve megdobbant, de még ez sem csökkenthétté a rémületét, sem a döntés terhét. Időre volt szüksége, hogy gondolkodhasson. Kínozta a kezdődő fejfájás. Lüktetett a halántéka és sajogtak átfagyott végtagjai.
Gabe odament az íróasztalához, elvette a zakóját a széke támlájáról, majd visszament, és Miára terítette. Megdörzsölte a vállát és a karját, hogy felmelegítse.
– Menjünk. Lekísérlek a kocsihoz. Hívj fel, ha bármire szükséged lenne, rendben?
Mia erőltetetten mosolygott.
– Minden rendben!
Utált hazudni Gabe-nek.